Skip directly to content

Új hozzászólás

Róna Péter: Feljegyzés a Hetényi Körnek

on sze, 08/01/2012 - 09:29

 

 
„…Visszatérve a fő témához: hogyan, mivel fojtja el a rendszer a társadalom alkotóerejét? Miért szorultunk vissza az alap- és félkész termékekre és a bérmunkára épített szerkezetbe? Hogyan történhetett meg, hogy a munkavállaló korú lakosság közel fele kiszorult a nemzet mindennapi alkotóéletéből, a bennmaradtak pedig jobbára az egyszerű műveletek utasítás szerinti elvégzésére kapnak lehetőséget? Szerintem ez az az aporia, aminek a feloldására a Samuelson–Hahn–Mankiw-féle „objektív” közgazdaságtan reduktív keretei messze túl szűkösek, tartalmilag alkalmatlanok. Márpedig úgy gondolom, hogy a gazdaságpolitikának ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása a fő feladata. A választ csak a társadalomtudomány egészének – tehát a szociológia, a politikai és jogtudomány, a filozófia és az antropológia – eszköztárára támaszkodva lehet – talán – megadni. Bár közel sem rendelkezem a szükséges képességgel, nincs átfogó magyarázatom, szeretném felhívni a figyelmet három olyan tényezőre, ami a vitairatban leírtak várható eredményességét beárnyékolja.… A magyar antiszemitizmus, cigánygyűlölet, általában a másság üldözése és kiszorítása mára világhírűvé vált. A magyar társadalom képtelennek bizonyult a szembenézésre történelme legsötétebb fejezeteivel, nem tud, nem is akar felhagyni a gyűlölet kultúrájával. A kudarcot többek között az alkotni képtelen gazdaság árával fizetjük meg. Bár a bénító gyűlölet leginkább a jobboldalon észlelhető, a gyűlölködés, mint a szétfröccsent ráksejt, a legkülönbözőbb utakon metasztatizál. A társadalom „baráti körökre” szakad, kizárva ezekből az eltérő véleményt/értékrendet, mert a másság bármiféle megnyilvánulása a gyűlölet kiváltásának kockázatával jár. A vitát, de még a tudományos vitát is egy sajátos szorongás kíséri. Az álláspontok ütközésének kimenetele jellegzetesen inkább az egyik fél „győzelme” a másik fölött, mint valamilyen életképes szintézis létrejötte. A vitákat nem a megoldások keresése, hanem a „csata”, a „háború” a „küzdelem” metaforája vezérli. A másság üldözése egyenértékű az alkotás üldözésével, hiszen az alkotás lényege valami olyannak a megteremtése, ami más, mint ami addig volt. Az a társadalom, amelyik nem képes a másságot szeretettel befogadni, az újat, az eredetit sem képes időben felismerni, ezért nincs se érték-, se vagyontermelő képessége…” 
Forrás: Népszabadság
Undefined