Skip directly to content

Új hozzászólás

TANULTUNK ÉS TAPASZTALTUNK

on p, 05/22/2015 - 08:42
 
"Az emlékezés teremtő erő lehet a társadalom számára. De a világ számos helyén ma ismét látjuk, hogyan szolgál a szelektív, cinkelt emlékezet destruktív, revansista vagy nacionalista célokat."
 
1945. február 13., kedd: ez a nap beleégett minden egyes drezdai emlékezetébe, aki a rákövetkező éjszakát túlélte... amióta itt, Németországban tisztában vagyunk a német bűnösség mértékével, sokak számára nehéz, hogy a német áldozatok szenvedését is lássák. Azt is tudom, egy ország, amely olyan szörnyűségért felel, mint a népirtás, nem számíthatott arra, hogy büntetlenül és sértetlenül lép ki egy háborúból, amelyet maga idézett elő. A mai napon hálával szeretném az emlékezetükbe idézni, hogy Drezda polgárainak, férfiaknak és nőknek, legalább két alkalommal sikerült kivonniuk magukat emlékeik politikai hasznosítása alól. A nyolcvanas években bátor emberek kis csoportjai, gyertyával a kezükben szembeszálltak azzal a próbálkozással, hogy az emlékezés, hivatalos-állami módon, Nyugat-ellenes demonstrációba torkolljon. Ma pedig drezdaiak tízezrei a fehér rózsa jelképével védekeznek az ellen, hogy az emlékezéssel – hol jobbról, hol balról, egy felfokozott, vagy éppen ellenkezőleg, egy negatív nacionalizmus szellemében – visszaéljenek ...
 
Forrás: Élet és Irodalom, 2015.02.20.
Undefined