Skip directly to content

Új hozzászólás

A kollektív emlékezet kulturális emlékezetté vált - Interjú Röhrig Gézával

on cs, 05/26/2016 - 15:23
 
 
 
"valóban az 1867 és 1914 közötti időszak rákfenéje az elhanyagolt nemzetiségpolitika volt. Miközben, magyarnak fantasztikus volt lenni abban az időben. Románnak, szerbnek lenni meg nem. Trianonnak ez egy kórelőzménye. Magyarország nem tette magát vonzóvá a nemzetiségei számára. Ez a nagyon nagy és természetes ország elhanyagolta a nemzetiségeit. Ez óriási hiba volt, amiért rettenetesen megfizettünk. De ezért nem az erdélyi magyart, a magyarországi magyart kárhoztatnám. Hanem a papságot, akármelyik egyházról legyen szó. Az, hogy Gyergyószentmiklóson a magyar cipész miért nem állt ki a zsidó cipészért, egy kérdés, de ennél fontosabb fölvetés, hogy a vasárnap irgalmas szamaritánusról prédikáló katolikus pap miért nem állt ki? Neki „hivatalból” ezt kellett volna tennie. A cipésznek joga van elvileg rossz embernek lenni. Kevés volt a Márton Áron."
 
Röhrig Géza a Saul fia „nevelési” feladatairól, az új generáció és a szélsőjobb viszonyáról, a holokauszt-emlékezet konszenzushiányáról, valamint arról, lehetnek-e az erdélyi magyarok Románia „zsidói”. Az Oscar-díjas film főszereplőjével, költővel, Parászka Boróka beszélgetett
 
Forrás: Erdélyi Riport
Undefined