Skip directly to content

Bojtár Endre: Antiszemita vagy-e?

on szo, 07/28/2012 - 17:29

 

  • A magyar szellemi életet újabb katasztrófa fenyegeti. Kiváltója Gerő András cikke, amely azt igyekszik bizonyítani, hogy Romsics Ignác (aki egyébként „egy tehetséges, kedves ember”) mint történész antiszemita. Ez – ha igaz – még maradhatott volna Romsics vagy – ha nem igaz – Gerő lelkiismereti tragédiája. Ami ebből az esetleg csak a szűk történészszakmát érintő, néhány szereplős drámából nemzeti katasztrófát csinált (vagy csinálhat), az a magyar értelmiségi nagyközönség reakciója: a Rubiconcímű folyóirat, melynek Romsics szerkesztőbizottsági tagja, nem vitát nyitott Gerő írásáról, hanem azt „durva inszinuációnak” minősítvén aláírásgyűjtést szervezett, aminek eredményeként mindjárt az első menetben 86 neves értelmiségi, majd utánuk a tiltakozók tömege védte meg Romsicsot: nem, az nem lehet, hogy Romsics antiszemita legyen. A szerkesztőségi felhívást közvetlenül követi négy jeles szerző (Tamás Gáspár Miklós, Székely Gábor, Gyáni Gábor és Ungváry Krisztián) ugyancsak Romsicsot védő hozzászólása. Az ijesztő ebben az, hogy ki mindenki található az aláírók között. Természetesen ott vannak azok a szívük mélyén virtigli antiszemiták, akik még nem látják elérkezettnek az időt annak elfelejtésére, hogy „Ajrópában” nem illik antiszemitának lenni, s most kapva kapnak az alkalmon, hogy bebizonyíthassák: lám, a „zsidózás” csak válasz az „antiszemitázásra”. Aztán ott vannak Romsics akadémikus és akadémiai-egyetemi társai: akadémikus az akadémikusnak nem vájja ki a szemét. Továbbá fájdalmasan sok olyan ember, akihez több évtizedes barátság köt, akinek csatlakozását vagy a Romsics iránti, illetve a Gerő elleni személyes elkötelezettséggel, vagy – Esterházy Péter szavait kölcsönvéve – csak azzal tudom magyarázni, mint a túlnyomó többség aláírását: „Az emberek, ha nem akarják, képesek nem tudomásul venni a valóságot. Azt kell mondjam, a Kádár-korszak cinizmusa nem követelt meg ennyi riszálást. Itt most őszintén kell magunkat becsapni – amennyiben ez a cél.” (Javított kiadás, 2002, 199.) A legijesztőbb azonban az, hogy – még mindig avval az Esterházyval szólva, aki elsőre nem egészen értette meg a „zsidókérdést”, de aki aztán a „nem zsidók” közül szinte egyedüliként elsősorban tehetségéből, de a krisztusi szeretetbe vetett hitéből is merítve erkölcsi erőt és bátorságot képes volt ki- és megjavítani magát: „Magyarországot mindez nem érdekli, nem érdekli a holokauszt, azt gondolom, azt hiszi, hogy az a zsidók problémája.” 
  • Forrás: Élet és Irodalom
Undefined

Post new comment