Skip directly to content

Gombár Csaba: Identitáskérdésekben nincs kompromisszum?

on h, 03/10/2014 - 09:28
 
" A nemzet fogalmának befogadó tartalma mára megváltozott, etnizálódott."
 
„Identitáskérdésekben nem lehet kompromisszumokat kötni, és ez az ügy immár nem csak a zsidószervezetek, de a kormány számára is identitáskérdés” – írta Vári György a Mazsihisz és a kormány hónapok óta tartó kollíziójáról (Népszabadság, 2014. február 13). Valóban, tarthatunk attól, hogy e kérdésben nem lesz kompromisszum. De nem is lehet? Mi fán terem az identitáskérdés, hogy sokaknak olyannyira kipirosodik tőle a füle? … Ártatlanul kezdődött. Sok évtizede már, hogy a pszichológia berkeiben elmélyülten foglalkoznak a személyiség struktúrájának kérdésével, avval, hogy az egyes ember tudatosodva, felnőve elkülöníti magát másoktól, önmagát is figyelve, megítélve alakul ki önazonosságunk tudata, vagyis identitásunk. Ennek sok ága-boga van, amihez csak a lélektanászok értenek igazán. Az egyes személy lélektanán túl azonban mindig érdekes, noha felettébb homályos terület volt a különféle közösségek hangulatának, lelkiállapotának kérdése is. Amikor vallásokra, osztályokra, hivatásokra, pártokra, nemzetekre, etc., vagyis kollektív entitásokra, mint egyneműnek vett identitás vetült e tudományos kíváncsiság, ez azonmód felkeltette a politikai érdeklődést is. A közösségekre értelmezett identitás, a közösségi együttlétünkkel való azonosság, a tudomány patinájával bevonva rohamosan politikai céllá és morális parancsolattá vált, egyúttal a különböző méretű közösségek egymástól való elkülönülésének és akaratlagos elkülönítésének a terepe is lett. A vérgőzös és véres XX. század részben erről szól. A nemzeti tudat a nemzetállamok kézenfekvő témája volt, amelyet az oktatási rendszeren keresztül is törekedtek formálni. Az identitásfogalom divatja előtt a nemzeti karakter volt az a kifejezés, amely kétélű fegyvernek bizonyult; a nyelv, a kultúra művelése terén igencsak fontos szerepet töltött be, de az öröklétűség, a mindenekfelettiség, a felsőbbrendűség és hasonlóknak a kierőszakolása mindig konfliktuskeltő volt. Az viszont nyomorúságos, rákmenetű változás, ahogyan a nemzet fogalmának befogadó (sokszor erőszakosan is asszimiláló) tartalma mára megváltozott, etnizálódott, ahogyan a nemzetpolitika a bennfoglalt népeinek, származásilag elkülöníthető csoportjainak, azaz etnikumainak kirekesztőjévé vált …” 
Forrás: Népszabadság
Undefined

Post new comment