Skip directly to content

LOSONCZ MÁRK: MINDANNYIUNK MÚLTJÁRÓL, HALOTTAK NAPJÁRA

on h, 11/02/2015 - 18:48
 
 
„…viszek külön is egy szál virágot a kezemben. így láttam mindig a helybeliektől meg a koszorút cipelő falusi fejkendős asszonyoktól halottak napján, olyan ürüggyel, hogy útjukat lerövidítik, mindig a jeltelen tömegsír mellett vonultak el csapatostul. és amikor a sír mellé értek, akkor mintegy »véletlenül« ráejtettek egy-egy szál virágot. így vittek virágot azoknak, akiknek a sírján nem lehetett gyertyát sem gyújtani, akikért imádkozni sem volt szabad, sőt megállni sem a sírjuk mellett. s mégis, lám, kivirágzott a sír, olyan volt mindig, akár a pompázó kert tavasszal.”
 
A szocialistának mondott Jugoszlávia keletkezéséhez ártatlan magyarok vére is tapadt, Bácskában, Bánátban, Drávaszögben és Muravidéken.
 
„…múltunk a mi legfőbb reményünk. Mivel paradox módon csak az megváltható, ami megváltoztathatatlan.”
 
Pilinszky János
 
„Hol vannak a prágai és danckai németek, a vilnói lengyelek, a szentpétervári svédek, a delhi muzulmánok, a montréali angolok, a bukaresti görögök, a casablancai szefárdok, a csernovici osztrák zsidók, a pekingi mandzsuk, a port-au-prince-i kreolok, a berlini hugenotta franciák, a trieszti szlovének? Ki ontott értük akár egy könnycsöppet is?”
 
Tamás Gáspár Miklós
 
Forrás: Autonómia - A vadasági civil portál
Undefined

Post new comment