Skip directly to content

Rengetegen izzadtak együtt Habermasért

on p, 05/30/2014 - 07:27

Rengetegen izzadtak együtt Habermasért

"A bénító dilemmákból nem hátra, hanem előre kell lépni, fel kell tenni a kérdést: Van-e reális lehetőség egy olyan integrációra, ami egyszerre nemzetek közötti, egyszerre nemzetek feletti?"


A 85 éves Jürgen Habermas az Európai Bizottság által szervezett előadássorozatban, plusz a Goethe Intézet koprodukciójában érkezett Budapestre, hogy Európai polgárok és európai népek címmel tartson előadást. Habermas harmadjára jött Magyarországra, szavai szerint az örömteli viszontlátásba – a hallgatóságban több volt tanítványa is ott ült – számára azonban némi üröm is vegyült. Úgy érzi, hogy Magyarország távolabb került Európától, "és hamis udvariasság volna részemről, ha nem szólnék Európa félelmeiről". Ennek ellenére Habermas azt mondta, személy szerint nem érzi kompetenciájának, hogy a magyar kormányt érintő vádakkal kapcsolatban kimerítően értekezzen, ha nem lenne személyes érintettsége: egy kollégáját, Heller Ágnest „egy nehéz élet után életének kilencedik évtizedében meghurcolnak a nyilvánosság és az igazságszolgáltatás előtt”. Habermas csak érintette a magyar problémát, de azért előadásának központi problémája számunkra is húsbavágó kérdést jelent: Absztrakt okfejtésekre azért van szükség, hogy nem-nacionalista módon elhárítsuk egy nemzetek feletti paternalizmus veszélyét. A válságban ugyanis gyengült az európai népek szolidaritása, a válságkezelés „obszcén módon kettéosztotta Európát”, és még a gazdagabb országokat is egymás versenytársaivá tette. Nem kell marxistának lenni ahhoz, hogy lássuk a pénzpiaci kapitalizmus mohóságát - mondta a német filozófus, és Soros Györgyre hivatkozva bírálta a politikai közösség nélküli monetáris közösség aszimmetriáját. Szerinte a mostani EP-választás azt jelzi: a csökkenő uniópárti választói többség ragaszkodni akar az európai projekthez, de nem érez hajlamot arra, hogy az egység elmélyítéséhez komolyan hozzáfogjon ... A német filozófus szerint nem szabad a globális kihívások elől hátralépni. A nacionalizmus ugyanis hamis szolidaritást kínál, összekeveri a család, a nyelv természetesebb kötelékeit az állampolgárság „megrendezett szocializációjával”. Mert a nemzet igazából egy olyan konstrukció, mely az iskolán, (régebben) a katonaságon, a nemzeti történelemíráson vagy akár a sajtón keresztül alakul ki bennünk. Lehet, hogy erős, de semmiképpen nem természetes. A bénító dilemmákból nem hátra, hanem előre kell lépni, fel kell tenni a kérdést: Van-e reális lehetőség egy olyan integrációra, ami egyszerre nemzetek közötti, egyszerre nemzetek feletti? Az európai integrációt mindig az Egyesült Államok kialakulásával szokták megvilágítani, összehasonlítgatni; Habermas is így tett. Felhozta azt a fontos különbséget, hogy az USA alapítói egy nyelvet beszéltek és közös élményként élték meg a függőségtől való megszabadulást. Ezzel szemben Európa népei stabil nemzetállami keretekből, eltérő kulturális-nyelvi környezetből próbálnak valamiféle egységet létrehozni ...
Forrás: Index

Undefined

Post new comment