Skip directly to content

Takács Ferenc: Zárszámadás – Az asszimiláció kívánatos mélysége 2.

on h, 01/21/2013 - 07:40

Zárszámadás – Az asszimiláció kívánatos mélysége 2.

  • „Asszimilációs idill 1862-ből. Forrásom Ágai Adolf (1836-1916) Zsidó menyegző falun - Rajzolat a zsidó magyar népéletből című írása, mely a Magyar Izraelita 1862. március 21-i számában jelent meg… Formájára és szerkezetére nézve ebben a sémában - a séma két tagjaként - egy állandó és egy változó komponens jelenik meg egymással kölcsönhatásban: a "magyarság" egyfelől és a "zsidóság" másfelől. (A képletben természetesen a "zsidóság" szabadon helyettesíthető "németség"-re, "szlovákság"-ra, "románság"-ra, "horvátság"-ra stb.). Ha a séma működését nézzük, az asszimiláció döntő mértékben egyoldalú kölcsönhatásnak mutatkozik: a két kölcsönható fél közül az egyik (a "magyarság") olyan, eleve adott realitás, "kész", régtől való, szilárd és változatlan lényeg, értelemszerűen a maga szintén szilárd és változatlan adottságaival és tulajdonságaival együtt, amely az asszimiláció folyamatában mindvégig változatlan marad. A másik fél (a "zsidóság") ehhez a változatlan lényeghez hasonul, mégpedig úgy, hogy a maga - egyébként szintén régtől való és változatlan - adottságait és tulajdonságait (azaz a maga lényegét) mindenestül eldobja, és a "befogadó" nemzet által felkínált, számára eddig idegen adottságokat és tulajdonságokat, s ezek révén azt a lényeget, amely ezekben az adottságokban és tulajdonságokban nyilvánul meg, azaz a "magyarságot" magáévá teszi…”
  • Forrás: Magyar Narancs
Undefined

Post new comment