Publikációk

Kötetek

Churches – Holocaust - Christian Churches in three countries of Central and Eastern Europe and the Holocaust (szerk: Jakab Attila, Törzsök Erika)

Szöveggyújtemény a Churches – Holocaust - Christian Churches in three countries of Central and Eastern Europe and the Holocaust című kötethez - szerkesztette: Jakab Attila

 
 
A kutatási jelentés a CEC Alapítvány által 2016-ban elvégzett, Magyarország keleti (magyar-ukrán, magyar-román) és déli (magyar-román-szerb, magyar-horvát, magyar-szlovén) határai mentén létrejött ETT-ket (8 db EGTC-t) vizsgáló komparatív kutatásról készített szakmai beszámoló. Az 1. fejezet részletesen ismerteti a kutatás hipotéziseit és az alkalmazott, még 2015-ben, a magyar-szlovák határ mentén létrejött EGTC-k vizsgálata érdekében kialakított elveken alapuló „módszertanát”. A 2. fejezet „esettanulmányok” formájában mutatja be az összehasonlított ETT-ket, azok főbb jellemzőit. A 3. fejezet a kutatás legfontosabb tanulságait, a szakpolitikai döntéshozók számára is megfontolásra ajánlott „következtéseket és javaslatokat” összegzi. Végül, a tanulmányt az alkalmazott rövidítések jegyzékét, valamint a 2016 közepéig EU-szerte bejegyzett EGTC-k listáját tartalmazó mellékletek zárják. Az elvégzett kutatás egyik fő következtetése (keserű tapasztalata), hogy bár az EGTC-k de iure „önálló jogi személyiséggel” bírnak, de facto az „önállóság” helyett a centralizáló központi, illetve helyi politikai erők (nem-)döntéseitől való túlzott mértékű függőség, ha úgy tetszik kiszolgáltatottságuk figyelhető meg. Ugyanakkor a „szereptévesztések” (pl. egy ETT-esettanulmány megjelenéséhez „feltételekkel történő hozzájárulás”) a belső érintettek esetében is több esetben megfigyelhető. E függőség, helyi szereptévesztés szintén nagyban magyarázza azt, hogy az EGTC-k sem tudtak önálló, érdemi gazdaság- és társadalomfejlesztő hatással bíró érdemi „forrásteremtő”, a „kreatív, innovatív fejlesztési energiákat felszabadító” szerepet betölteni. Ha nem a demokrácia a társadalom szervező elve, annak természetes következménye, hogy az együttműködések „személyekre lebontott szinten”, és nem az országhatárokon túl élő magyar és nem-magyar közösségek autonóm politikai közösségeivel valósulnak meg. A tanulmány előszavának záró sorai is felhívják a figyelmet arra, hogy „teljesítmény csak olyan közegben születik, ahol a bizalom légköre felülírja a félelem bénító hatását. A bizalom viszont tiszteletet és partnerséget feltételez. Ennek megléte, vagy épp hiánya fogja meghatározni a szárnyaikat bontogató ETT-k működésének sikerességét.” A kutatást és kiadvány megjelentetését Sólyom László Titkársága támogatta.
 
 
A kutatási jelentés alaposan és sokoldalúan, mondhatni elsőként, bőséges tény-szerűséggel mutatja be a szlovák-magyar határtérség 13 európai területi társulását. Egységes elemzési tematikával, így a dokumentumelemzés és a mélyinterjúk módsze-rével, de a tagtelepülések megkérdezésével is naprakész információkat szolgáltat. De nemcsak leltár a kutatási jelentés, hanem tudományos munka is, hiszen a szervezetek és tevékenységek szakszerű minősítését ismerhetjük meg, jelezve a fejlődési típuso-kat, azok sajátosságait. S végül rendkívül hasznosak a szakpolitikai ajánlások is, amik az intézmények működésének feltételeit járják körbe, ajánlásokat téve a mozgásterek bővítésére, s ezzel a határok végleges felszámolására, a két ország, a két nép együtt-élésének új irányaira

Monográfiák

 

Háttéranyagok

 

Műhelytaulmányok

Ez a tanulmány a pécsi általános iskolai szegregáció változásait illetve az általános iskolás diákok iskolák közötti ingázását vizsgálja, három teljes körű adatfelvétel alapján. Alapvető célja annak megértése és leírása, hogy milyen szerepe van a tanulók nagymértékű ingázásának a közoktatási szelekciós folyamatokban, mi jellemzi az iskolák ingázási játszmáit, mennyire sikeresek vagy sikertelenek a különféle csoportokhoz tartozó diákok erőfeszítései, hogy ingázás révén javítsák közoktatási pozíciójukat. A pécsi ingázási trendek számottevő mértékben eltérnek az országos trendektől, mivel az alacsony státuszú és roma tanulók ingázási rátája jóval magasabb, mint más városokban. De miközben az ingázó tanulók többségének sikerül lakóhelye szerinti körzeti iskolájánál jobb iskolában tanulnia, az ingázó alacsony státuszú, és mindenekelőtt a roma tanulók többsége kifejezetten rosszabb iskolában tanul, mintha a körzeti iskolába iratkozott volna be; az ő ingázásukat az magyarázza, hogy magas státuszú körzeti iskolájuk, amely minden megfontolás nélkül köteles lenne fölvenni őket informálisan távolabbi és rosszabb iskolába szorítja ki őket. A tanulmány helyi érvénnyel megkérdőjelezi azt az állítást, hogy a közoktatási szelekciós mechanizmusokat kizárólag a magas státuszú diákok és iskolák kölcsönös választása, illetve a magas státuszú diákok ingázási hajlandósága szabályozná. Az államosított iskolák fenntartója éppúgy képtelen követni és kontrollálni a folyamatokat, mint korábban az iskolafenntartó önkormányzat. A vizsgálat kiterjedt a pécsi óvodások ingázására és az óvodások ingázásának irányára is. 

Szlovákia sokat emlegetett és hivatkozott, elmúlt évekbeli gazdasági növekedése, az azt követő válság hatásai, valamint ezeknek az ország magyarlakta vidékein való „lecsapódása" a tanulmány témája. A tanulmány első része makrogazdasági mutatók alapján bemutatja és elemzi a szlovák gazdaság fejlődését a 2004-es EU-csatlakozástól 2008-ig tartó, látványos növekedés jellemezte időszakban, majd elemzi a Szlovákiát 2008 végén elérő és 2009-ben kibontakozó válság hatásait, az azokat mérsékelni igyekvő gazdaságpolitikai intézkedéseket, valamint bemutatja a válság értelmezése körüli gazdaságpolitikai vitákat.

E két műhelytanulmány három függetlenségi mozgalom mozgósítási diskurzusát elemzi: az egyik a szlovén és a horvát függetlenségi mozgalmat Jugoszlávia szétesésének kezdetén, míg a második a montenegrói mozgalmat 1997-től 2006-ig. Bár a tanulmányok végigkövetik azokat az eseményeket, amelyek a függetlenség eléréséhez vezettek, viszont elsősorban nem az eseményekre koncentrálnak, hanem arra, hogy a politikai elit, illetve Szlovéniában a politikusok mellett a civil szféra képviselői hogyan építették fel a függetlenség mellett szóló érvrendszerüket, azaz hogyan értelmezték az eseményeket, a tágabb értelemben vett jelenvalóságot és ezen interpretációk fényében milyen érvekkel próbálták a közvéleményt mozgósítani a független államiságra. Tehát a függetlenséget szorgalmazó pártok diskurzusát elemezem, arra keresve a választ, hogy milyen stratégiákkal próbálták a lakosságot megnyerni a függetlenség ügyének támogatásához. 

Az Európai Unió 2007 és 2013 közötti új pénzügyi perspektívájának kezdetére a regionális politika reformja során a 1082/2006/EK rendelettel életre hívott Európai Területi Együttműködési Csoportosulás jelentősége - számos kiemelendő egyéb előnye mellett - abban rejlik, hogy egységes szabályozási keretet kívánt alkotni a területi együttműködések számára. E tanulmány arra keresi a választ, hogy mennyire is egységes valójában a területi együttműködés EGTC-modellen nyugvó, de a nemzeti végrehajtási jogszabályok által meghatározott rendszere, milyen lehetőségek és akadályok bújnak meg az egységes szabályozás egyszer majd huszonhét vagy több elem alkotta labirintusában. A kérdésfelvetés nem pusztán elméleti jellegű. Mivel az EGTC szempontjából a székhely szerinti állam joga - és így EGTC nemzeti végrehajtási jogszabálya - az irányadó, a székhely megválasztásának lehetőségén keresztül a tagok az érdekeiket leginkább tekintetbe vevő jogi szabályozást alkalmazhatják. Márpedig a jogbiztonság, a bejegyzési eljárás során a politikai akadályozási lehetőségek megléte vagy hiánya terén jelentős különbségek állnak fenn, nem is beszélve a tagok felelősségi viszonya tekintetében meglévő eltérésekről, amely esetében a korlátolt vagy korlátlan felelősség kizárólagos érvényesítése által akár az egyes nemzeti jogszabályok tökéletes inkompatibilitásának a kérdése is felmerülhet. A Műhelytanulmány tíz (hat régi és négy új) Európai uniós tagállam nemzeti EGTC végrehajtási normáinak elemzésével próbál választ adni a fenti kérdésekre, igyekszik a területi együttműködésben érdekelt jogalkalmazó szempontjából bemutatni a fenti jogszabályokat, továbbá a 2011-es - a magyar EU elnökség szempontjából sem mellékes - európai bizottsági EGTC felülvizsgálathoz a magyar és közösségi jogalkotók számára szakmai javaslatokat, inputokat biztosítani.

Az európai integráció előrehaladásával és a közös regionális politika fejlődésével jelentős mértékben felértékelődtek a határ menti együttműködések különböző intézményi formái. A „címkézett" pénzügyi támogatások megjelenése mellett, a másik legfontosabb „innovációt" az jelenti, hogy megszűnőben vannak azok a jogi akadályok, melyek a legutóbbi időkig (különösen Közép-Kelet-Európában) nagyban gátolták/gátolják a határmentiséggel összefüggő problémák/előnyök közös megoldását/kiaknázását. A versenyképes európai határrégiók esetei azt mutatják, hogy a határ menti kapcsolatrendszerek fejlődésében nem csak a spontán piaci mechanizmusoknak, hanem a közpolitikai intézményeknek is fontos szerepe van. 

Lengyelország európai középhatalomként (vagy legalábbis ilyen aspirációkkal) jelentős számú határon túli lengyel népességgel rendelkezik: 38 millió az anyaországban, 10-15 millió az egész világon szétszórva, s Varsó mindig is kitüntetett szerepet szánt a „külföldre szakadt" lengyelekkel való kapcsolattartásnak. A volt Szovjetunió területén (vagy a lengyel terminológiában: Keleten) élő lengyel közösségek különleges helyzetben voltak a múltban, és mindmáig abban vannak. A szovjet évtizedek a kisebbségi lelkekben mély nyomokat hagytak (paternalisztikus mentalitás kialakulása, az orosz nyelv átvétele, vallásosság meggyengülése), s az anyaországiak a helyi lengyelek gondolkodásában, viselkedésében végbemenő változásokkal a maguk valójában csak a rendszerváltás utáni időkben szembesülhettek. 


  •  
magyar